Zöld sasok, zöld sasok,

Zúgnak fel a dallamok.

Több, mint százhúsz éve már,

Ezt hallgatja az egész világ.

Zöld fehér lobogót lengeti a szél,

Ez a két szín mindennél többet ér!

Sálak, mezek, zászlók, sapkák,

A lelátón ez a két szín diktál.

Csak két szót ismerünk évtizedek óta,

Tudja mindenki: mindig és soha!

Bárki, aki felölti a zöld fehér mezt,

Szem előtt tartja, mit is jelent ez!

Küzdeni kell, és soha nem adja fel,

Harcol, kúszik-mászik minden erejével.

És ha úgy érezné, többet már nem bír,

Akkor dobban igazán a nagy Fradi-szív.

A cél, mindig csak a győzelem lehet,

Lányok, fiúk mind ezért küzdenek.

A dobogó legteteje a végállomás,

Fradinál ebben sincs megalkuvás!

Akkor se legyen senkiben kétség,

Ha a csapatnak elkel a segítség.

Ott van mögöttük egy elszánt tábor,

A küzdelem végéig a pokol tüze lángol.

Igen, van, hogy botlunk vagy veszítünk,

De ebből mi mindig csak erőt merítünk.

Együtt megyünk tovább és zúg a tábor,

Kezeket a magasba, HAJRÁ FERENCVÁROS!

Fradistának lenni egy életforma,

Mikor hétről hétre várod milyen a csapatforma.

Nem minden klubnak vannak ilyen szurkolói,

Nekünk a győzelem tudja a legnagyobb örömet okozni.

Nap, mint nap gondolsz a csapatra,

Hogy kit tennél a kezdőbe a meccsnapra.

S mikor már oly közel a hétvége,

Gondolatban sétálsz a lelátó tetejére.

Meccsnapon már az indulót énekled,

Mely a baráti köreidre is kiterjed.

No meg a kedvenc Fradista ének, mely szívedhez oly közel áll,

Több száz van belőle mióta a klub fennáll.

Ha gólt rúg a csapat a székéről mindenki felpattan,

Örülnek a gólnak, hisz mindenki hitt abban.

Dalolnak a szurkolók, éneklik a góllövő zenét,

Kiáltják hangosan a góllövők nevét.

Előfordul, hogy hibázik a csapat,

Fradista az, kinek kedve ilyenkor sem apadt.

Ha apadt, mi jó kedvre derítünk,

Mi akkor is győzünk, ha veszítünk.

A Fradin kívül több csapat ismert,

Ők nem viselik a zöld-fehér címert.

Sokszor irigylik a sikert,

Sokuk önmagukból többször kikelt.

Hogy van ez, hogy a párharcokat sorra megoldjuk,

S az, hogy az ellenfeleket szinte kínozzuk?

Ha kérdeznek róla csak azt mondjuk,

Megjártuk a poklot és magunkkal hoztuk.

Lehet még egy ilyen klub ennyire nagysikerű?

Mitől Fradi a Fradi? Röppen fel a kérdés.

A válasz egyszerű,

Erkölcs, Erő, Egyetértés.

Zöld sasok jelmondata,

Erkölcs, Erő, Egyetértés.

Nemes lelkükben ez nem volt

még sohasem részletkérdés.

Tisztaság fűtötte őket,

a versenyszellem, szenvedély.

Tették, amit szívük diktált,

nem kellett hozzá engedély.

Minden egyes tag a legjobb

ismeretét tette hozzá.

Drukkerek a lelkesedést,

hegynyit, vég nélkülit hozták.

Hazai és nemzetközi

sikert sikerre halmoztak.

Voltak elégedettek, és

olykor voltak csalódottak.

Sikerhez kemény út vitte.

Vereség is fájt szerfölött,

úgy, mint mikor fogat húztak,

ha szuvas volt a betömött.

S ha álmok valóra váltak,

sok-sok büszke szív vert vadul.

Mintha dézsából öntenék,

örömkönnyük hullt makacsul.

Hiszem, lábra áll a Fradi,

jő a brand, vágy s az akarás.

Prímább lesz, mint fénykorában,

s lesz majd büszke szívdobbanás.

Franzstadtból lett becéző szavak,

sok emberöltőnyi meghitt pillanat,

apáról fiúra szálló remények,

kilenc sávos címerben "E" betűs erények.

A nemzet színeiből lett zöld és fehér

csapat, amihez másik fel nem ér.

Példaképek, álmok és szenvedély,

érzés, ami élethosszig elkísér.

Mert: "Küzdeni mindig, feladni soha!"

Kitartani akkor is, ha a sors mostoha.

Dicsőségben maradni szerénynek,

mégis, ha kell, acél keménynek.

Mikor játszotok: értünk is győzzetek!

Vagy, ha úgy esik: velünk veszítsetek!

Mi, fél országnyian bíztatunk titeket,

mindig helyén legyen Fradista szívetek!

Hajrá, Ferencváros!

Kilencedik kerület lélegezz egy mélyet,

Benned érzem az erőt, hogy igazán élek.

Szép Ferencváros, Fradisok izomszövete,

Ereikben zöld a vér, szívük szent közepe.

Szemükben csillog a Groupama Aréna,

Aréna előtt a Fradi sas öltözött acélba.

Acél tollai mögött zöldellik a futballpálya,

Lelátóin szurkolók, szívükben égő fáklya.

Zölden hullámzik a csarnok, fehér a habja,

A stadiont betölti a szurkolók hangja.

Minden drukker a csapat javát szolgálja,

Követjük a Fradit bármelyik országba!

Jelmondatunk: Erkölcs, Erő, Egyetértés,

Közös célok, összetartás, együttérzés.

A Fradi nem csak család, szerelem is egyben,

Érte dobban szívem, vele örül lelkem.

Köszönöm csapatom a csodás meccseket,

Egy vereség se szegje buzgó kedvetek.

Legyetek mindig erősek és motiváltak,

Engedjetek a ravasz magyar logikának.

Játszatok szívből és fussatok vadul,

Idegen pályán is csak a Fradi nagyúr.

Hálát mondok a játékosoknak, mindnek,

Azoknak is, kik az égből néznek minket.

Mert minden meccs előtt fejem felemelem,

És nézem a császárt, ő is itt van velem;

Albert Flórián a Nemzet Sportolója,

A magyar Aranylabda örök gondozója.

Nem feledem a múltunk és várom jövőnk,

Rettegjenek azok, akikhez majd megyünk,

Tudják meg, hogy a ferencvárosi királyok,

Meghódítják az egész, csodás világot.

Üvöltsük most együtt, hogy Hungária!

Már hallom a tömeget több utcányira.

Mert ez a csapat és ezek a drukkerek,

Úgy játszanak, hogy a föld is megremeg.

Hajrá Fradi!